Csütörtökön délelőtt 10 órakor hálaadó alkalomra gyűltek össze a Szatmári Református Egyházmegye lelkipásztorai, meghallgatva Fodor Lajos nyugdíjba vonuló szolgatársuk igehirdetését. A lelkipásztor életigéje alapján prédikált: „Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt... Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották... Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság." (Jn 17, 4.6.17) Jézus főpapi imájából való az életige, ugyanis a lelkipásztor is így állt Isten elé imádságban a hálaadás idején és a bajban is.
Fodor Lajos három üzenetet fogalmazott meg, melyből fiatalabb lelkésztársai tanulhattak: először is felhívta a figyelmet a megemésztett munkára, melynek meglátszik az eredménye és Isten is megbecsüli azt. Másodszor az igehirdetés fontosságát emelte ki. Az olyan kell legyen, mint egy megtisztító fürdő, mely jobbítja a gyülekezet életét. Harmadszor jókívánságot tolmácsolt, elmondva azt, hogy Isten a mi biztonságunk, aki a legjobbat akarja nekünk: együtt lenni Krisztussal, aki garantálja a jövőnket itt és majd odafenn.
A „Jöjj, mondjunk hálaszót!" kezdetű dicséret eléneklése után Kovács Sándor esperes köszöntötte az egybegyűlteket, különösen az igehirdetőt, aki mintegy negyvenkét év szolgálatot tudhat maga mögött: Szatmár-Láncosban segédlelkészként, majd Szilágykövesden, Sándorhomokon és Halmiban lelkipásztorként szolgált, de több ideig volt az egyházmegye főjegyzője is. Kitartó, bölcs és alázatos szolgálata példaértékű volt, hatással volt a lelkészekre, nyomként ott marad az egyházmegye életében. - mondta az esperes. Nagy Erika egyházmegyei missziói előadó is köszönetet mondott a lelkészek nevében, tolmácsolva Hankovszki Ilona egyik versét.